Mi NEM a humanizmus?

és néhány gondolat a humanizmus vallással való kapcsolatáról

Az alábbi, teljességre nem törekvő felsorolás kiegészítésként szolgál a Mi a humanizmus című összefoglalóhoz.

Tehát mi nem a humanizmus? Mik azok az elképzelések, melyeket a időről időre a humanizmushoz társítanak, de nem képezik részét annak?

Egy humanista nem szükségszerűen utópista, azaz nincs meggyőződve arról, hogy a tudomány és értelem elvezet a béke és elégedettség Szép új világához.

Egy humanista nem szükségszerűen véli úgy, hogy erkölcsi értelemben csak az emberek számítanak. Sok humanista véli úgy, hogy a boldogság és jóllét más fajok számára is fontos.

Egy humanista nem szükségszerűen utilitarista (haszonelvű), azaz nem gondolja, hogy erkölcsi értelemben csak a boldogság maximalizálása és a szenvedés minimalizálása számít.

Egy humanista nem szükségszerűen fogadja el azon naturalista irányzatokat, melyek szerint a természetes, fizikai univerzum az egyetlen létező valóság, és hogy a természetes/fizikai tények az egyedüli létező tények. Sok humanista -valószínűleg a többség- elfogadja a naturalizmus valamely formáját, némelyek közülük minden bizonnyal a humanizmus definíciójának részeként is tekintenek a naturalizmusra. Mindemellett a humanizmus itt kifejtett lazább definíciója megengedő a naturalizmus kritikájával kapcsolatban. Igen, a humanisták elutasítják az isteneket, angyalokat, démonokat, és a többi hasonló entitást, de legalábbis agnosztikusak velük kapcsolatban; de ez nem szükségszerűen jár azzal, hogy ezek az emberek egyúttal naturalisták is. Vegyünk például egy matematikust, aki úgy véli, hogy a matematika egy nem természetes, matematikai valóságot ír le. Ez a matematikus elutasítja a naturalizmust, de ez nem vonja maga után azt, hogy ő nem lehet humanista. Vagy vegyünk egy filozófust, aki úgy gondolja, hogy a filozófia tudományában, a tudatunkban megalkotott morális tények a természetes, fizikai tényezők mellett szintén valósan léteznek. Egy ilyen filozófus szintén lehet humanista. Egy felmérés szerint a hivatásos filozófusok csupán 14,6%-a hisz Istenben, ugyanakkor kicsit kevesebb, mint 50%-uk elkötelezett a naturalizmus iránt. Szükségtelenül korlátozó definíciója lenne a humanizmusnak a meghatározás oly módja, mely a naturalizmus kizárólagosságát elutasítókat nem tekinti humanistának.

Egy humanista nem szükségszerűen szcientista, azaz olyan ember, aki úgy véli, hogy a tudomány elméletileg minden kérdésre választ adhat. A humanista nézőpont szerint a “Miért létezik egyáltalán bármi?” például olyan jogos kérdés, amire a tudomány nem feltétlenül tud választ adni. A humanisták csupán egy válasszal kapcsolatban szkeptikusak – azzal, hogy a világegyetem egy, vagy több isten alkotása.

Annak érdekében tehát, hogy a humanizmust megcáfoljuk, nem elegendő megcáfolni az utópizmust, az utilitarizmust, a szcientizmust, vagy a naturalizmust. Egy humanista ezeket mind elutasíthatja, vagy semleges álláspontja is lehet a fentiekkel kapcsolatban.


A humanistákat néha az a kritika éri, hogy nem “valamiért”, hanem “valami ellen” vannak. Gyakran kifigurázzák őket, mint olyan negatív embereket, akiket az vezérel, hogy mit utasítanak el (-egy, vagy több istenben való hit). Ez már csak azért is furcsa kritika, hiszen azt nagyon is pozitívnak tekintjük, ha egy mozgalom vagy világnézet valamilyen negatív dolgot utasít el, gondoljunk pl. a rabszolgaság elutasítására vagy az antifasizmusra. Érhetné ezen gondolati áramlatokat az a kritika, hogy nem valamiért vannak, hanem “csak” valami ellen? Aligha.

Ezen túl vegyük észre, hogy az istenhívő maga is elutasítja a számtalan többi istent, melyekben elődeink az évezredek során hittek (pl. az ókori római, görög, skandináv, maja, egyiptomi istenek). A humanisták csupán egy, vagy több további istennel kapcsolatban képviselnek szkeptikus álláspontot.

Továbbá fontos megjegyezni, hogy az itt körvonalazott humanizmus messze túlmegy a puszta ateizmuson, vagy agnoszticizmuson, és egyértelműen valamiért, valamit támogató állásponton van.

Például a humanizmus támogatja a gondolat és az önkifejezés szabadságát és a nyílt társadalom eszméjét. A humanizmus az erkölcsi nevelés olyan módjait támogatja, mely a morális autonómiánkra, valamint a kritikai és önálló gondolkodásra helyezi a hangsúlyt. A humanisták nem csupán elutasítják a dogmára alapozott álláspontokat a morális, politikai és társadalmi kérdésekkel kapcsolatban, hanem a pozitív, racionális, és életigenlő, életjavító alternatívák mellett állnak ki.

A humanizmust néha eltérő, össze nem függő eszmék és gondolatok kotyvalékának is mondják, de ez szintén nem igaz.

A humanizmus az alábbi “nagy kérdésekre” fókuszál: Mi a valóság? Miért érdemes élni? Mi az erkölcsileg helyes és helytelen, és miért? Hogyan szervezzük a legjobb módon társadalmunkat?
Míg a vallás általában választ ad ezen kérdésekre; ezek a kérdések nem kizárólag a vallás által válaszolhatóak meg. Ezek a kérdések megválaszolhatóak a filozófia által is, és jóval a kereszténység megjelenése előtt nem vallásos szemszögből is vizsgálták őket. A hét pontos jellemzésünket az formálja egy egységes rendszerré, hogy

  • minden tétele a “nagy kérdésekre” összpontosít
  • a tételek között szoros kapcsolat van (pl. ha valaki szkeptikus az istenekkel kapcsolatban, akkor arra a következtetésre jut, hogy erkölcsi érzékünket nem egy isten táplálta belénk)
  • a “nagy kérdések” az első tétel által kapcsolódnak össze szerves egésszé, azaz nem dogmatikus “hittételként” válaszoljuk meg őket, hanem az alternatívákat racionálisan megvizsgálva ezek bizonyulnak a legészszerűbben elfogadható válaszoknak.

Szóljunk végül a humanisták vallással szembeni ellenérzéseiről. Sok humanista nem csupán tévesnek, de veszélyesnek is gondolja a vallásokat -egyesek egyenesen gonosznak.

De közülük nem mindenki osztja ezt az álláspontot.

A vallásos emberek egy jelentős része tulajdonképpen a humanizmus leírásának több pontjával is egyetért. Van közöttük szekularista is. Némelyek azt is elfogadják, hogy tartalmas életet élni isten nélkül is lehet. A humanistákkal közös céljaik is lehetnek. Sok humanista szívesen dolgozik együtt vallásos emberekkel és szervezetekkel ezen célokért; valamint sok vallásos ember is szívesen dolgozik együtt humanistákkal. A humanisták és a vallásos emberek nyilvánvalóan nem értenek egyet bizonyos alapvető dolgokkal kapcsolatban, de sok minden akad, amiben egyet tudnak érteni. Nincs különösebb akadálya annak, hogy humanista szervezetek konstruktív munkakapcsolatot hozzanak létre vallási szervezetekkel.

Ezen írás alapját Stephen Law Humanizmus – Egy nagyon rövid bevezető című könyve szolgáltatta.

Kategória: Blog | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük