Mi a humanizmus?

A „humanizmus” szónak több különböző jelentése van. A legtágabb értelemben vett humanizmus azon eszmerendszert jelenti, melynek középpontjában az emberi értékek, emberi érdekek, emberi méltóság áll. Ebben az értelemben meglehet, hogy szinte mindenki humanistának számít (beleértve a vallásos embereket is).

Azonban azon emberek, akik ma humanizmus címszó alatt szerveződnek általában egy sokkal célirányosabb, jobban körülírható világnézetet képviselnek, melyet egészen biztosan nem mindenki érez magáénak.

Miből is áll ez a világnézet? Bár a határai nincsenek precízen meghatározva, a legtöbb humanista egyetért az alábbi hét pontos jellemzéssel:

Először is, a humanisták úgy vélekednek, hogy a tudomány, és általánosabban az értelem értékes eszköz, melyeket az élet minden területén használni érdemes. Nincsenek érinthetetlen álláspontok, melyeket ne lehetne racionális vizsgálatnak alávetni.

Másodszor: a humanisták ateisták, vagy agnosztikusok. Kételkedők az isten, vagy istenek létezésével kapcsolatban. Ugyanígy szkeptikusak angyalok, démonok, vagy egyéb természetfeletti lények létezését illetően.

Harmadszor: a humanisták szerint ez az élet az egyetlen életünk. Nem születünk újjá, és mennyország, vagy pokol sem létezik, ahová halálunk után kerülünk. Megjegyzendő, hogy a humanisták istenekkel és túlvilággal kapcsolatos szkeptikus álláspontja nem dogmatikus, nem hitből ered, hanem ezen dolgok létezésének kritikai vizsgálata során a megfelelő bizonyítékok hiánya miatt jutottak erre a következtetésre.

Negyedszer: a humanizmus elismeri az erkölcsi értékek létezését és elköteleződést jelent irántuk. A humanisták szerint erkölcseinknek hangsúlyozottan azon kell alapulnia, hogy milyenek is tulajdonképpen az emberi lények, és hogy mi segít nekik jólétben élni, gyarapodni ebben a világban (és nem a túlvilágon). A humanisták elutasítják az olyan negatív állításokat, mint hogy Isten nélkül nem léteznek erkölcsi értékek, és hogy Isten, valamint a vallás iránytűje nélkül nem leszünk képesek helyesen, jó emberként és társadalomként élni. A humanisták nem vallási tekintélyre és dogmára alapozzák erkölcsi indoklásaikat.

Ötödször: a humanisták az egyéni morális autonómiánkat hangsúlyozzák. Ahelyett, hogy külső hatalomra – politikai vezetőre, vagy vallásra – hárítanánk saját erkölcsi döntéseinket; egyéni felelősségünk, hogy saját magunk hozzuk meg azokat. A humanisták támogatják azon nevelési módszerek kifejlesztését, melyek hangsúlyozzák az egyéni morális felelősséget és eszközöket adnak annak valós helyzetekben való gyakorlásához.

Hatodszor: a humanisták úgy vélik, hogy életünknek nem Isten ad értelmet, hanem mi magunk. Úgy gondolják, hogy pl. Albrecht Dürer, Marie Curie, Albert Einstein és Szent-Györgyi Albert élete jelentős és jelentőségteljes volt attól függetlenül, hogy létezik-e Isten, vagy sem.

Hetedszer: a humanisták szekularisták, olyan értelemben, hogy olyan nyitott, demokratikus társadalom létrehozását támogatják, melyben az állam semleges az állampolgárok vallását tekintve; megvédve az egyének azon jogát, hogy egyaránt szabadon támogathassák, követhessék, vagy elutasíthassák és kritizálhassák mind a vallásokat, mind az ateizmust. Míg nyílvánvaló, hogy a humanisták ellenzik, hogy bárkire rá legyen kényszerítve a vallás; ugyanennyire ellenzik azt is, hogy bárkire ateizmus legyen kényszerítve, ahogy az bizonyos diktatúrákban történt.

A humanizmus fenti jellemzésének alapját Stephen Law Humanizmus – Egy nagyon rövid bevezető című könyve szolgáltatta.


Folytatás: Mi NEM a humanizmus?


A humanizmus további meghatározásai:

További írások:

Kategória: Blog | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük