Amszterdami Nyilatkozat

Az Amszterdami Nyilatkozatról

Az 1952-es első Humanista Világkongresszuson a Nemzetközi Humanista és Etikai Unió (IHEU) alapítói közös egyetértésben megalkották a modern humanizmus alapelveit tartalmazó kiáltványt, mely az “Amszterdami Nyilatkozat” néven vált ismertté. A nyilatkozatra erősen rányomta bélyegét a megszületésének ideje.  Például a nagyhatalmi politika és a hidegháború világának hangulatában fogant, és kijelentette, hogy „a humanisták meggyőződése szerint a jelenlegi válság leküzdhető”.

A nyilatkozat 2002-ben korszerűsítésen esett át, s maga e változás a humanizmus erénye: nem dogmákhoz ragaszkodik, hanem teret enged az evolúciónak. A Humanista Világkongresszus 50 éves jubileumi találkozóján, amelyet 2002-ben szintén Hollandiában tartottak, egyhangúan elfogadták a „2002-es Amszterdami Nyilatkozatként” ismertté vált határozatot. A kongresszust követően az IHEU közgyűlése egyhangúan átvette ezt a korszerűsített nyilatkozatot, amely azóta is a világ humanistáinak hivatalos, meghatározó kiáltványa.

A 2002-es Amszterdami Nyilatkozat


A humanizmus a szabadgondolkodás régi hagyományának eredményeképpen jött létre. A szabadgondolkodás a világ sok kiváló gondolkodóját és kreatív művészét inspirálta, maga a tudomány is ebből nőtt ki. A modern humanizmus alapvető összetevői a következők:


1. A humanizmus morális. A humanizmus meggyőződéssel vallja, hogy az egyes ember értékkel, méltósággal és autonómiával rendelkezik, és hogy minden emberi lénynek joga van ahhoz a lehető legnagyobb fokú szabadsághoz, amely még összeegyeztethető más emberek jogaival. A humanistáknak kötelessége az emberiség egészével való törődés, beleértve a jövő nemzedékeket is. A humanisták meggyőződése, hogy az erkölcsösség az emberi természet lényegéből fakad, a megértésen és a másokkal való törődésen alapul, és hogy ehhez nincs szükség külső szankciókra.


2. A humanizmus racionális. A humanizmus arra törekszik, hogy a tudományt nem pusztító, hanem építő módon használja fel. A humanisták meggyőződése, hogy a világ problémáinak megoldása az emberi gondolkodásban és cselekvésben rejlik, nem pedig az isteni beavatkozásban. A humanizmus kiáll amellett, hogy az emberek boldogulását nehezítő problémák megoldásakor a tudomány és a szabad vizsgálódás módszereit alkalmazzuk. A humanisták azonban arról is meg vannak győződve, hogy a tudomány és a technológia alkalmazását az emberi értékeknek kell kordában tartaniuk. Az eszközöket a tudomány szolgáltatja, viszont a célokat az emberi értékek alapján kell megválasztanunk.


3. A humanizmus kiáll a demokrácia és az emberi jogok mellett. A humanizmus célja, hogy minden emberi lény a lehető legteljesebb mértékben fejlődhessen. A humanizmus szerint a demokrácia és az emberi fejlődés jogi kérdés. A demokrácia és az emberi jogok mint elvek nem korlátozódnak a kormányzati eljárásokra, hanem számos emberi kapcsolat esetében is alkalmazhatóak.


4. A humanizmus megköveteli, hogy a személyes szabadság társadalmi felelősségvállalással párosuljon. A humanizmus egy olyan vállalkozás, amely a társadalom iránt felelősséggel tartozó szabad ember eszméjéből kiindulva építi a világot, és amely elismeri a természettől való függésünket, valamint a természet iránti felelősségünket. A humanizmus mentes a dogmáktól, követőire nem erőltet rá semmilyen hitvallást. Következésképpen elkötelezett az indoktrinációtól mentes oktatás mellett.


5. A humanizmus a dogmatikus vallásokkal szembeni választási lehetőség iránti széles körű igényre adott válasz. A nagy világvallások azt állítják, hogy örökérvényű kinyilatkoztatásokon alapulnak, és sokuk arra törekszik, hogy világnézetét ráerőltesse az emberiség egészére. A humanizmus úgy tartja, hogy a világról és saját magunkról megszerezhető megbízható tudás forrása a folyamatos megfigyelés, értékelés és felülvizsgálat.

6. A humanizmus sokra értékeli a művészi kreativitást és a képzelőerőt, valamint elismeri a művészet átalakító képességét. A humanizmus meggyőződéssel vallja, hogy az irodalom, a zene, valamint a vizuális és előadóművészetek fontos szerepet töltenek be az egyén személyes fejlődésében és önmegvalósításában.


7. A humanizmus egy életfelfogás, amely a lehető legnagyobb mértékű önmegvalósítást egy erkölcsös és kreatív életvitel gyakorlásán keresztül célozza meg, és amely morális és racionális eszközt kínál ahhoz, hogy korunk kihívásaival foglalkozzunk. A humanizmus egy olyan életmód, amelyet bárhol bárki magáévá tehet.


Elsődleges feladatunk, hogy az embereknek a legegyszerűbben kifejezve magyarázzuk el, hogy a humanizmus mit jelenthet számukra, és hogy mi mellett kötelezi el őket. A szabad vizsgálódásra, a tudomány erejére és a kreatív képzeletre támaszkodva a béke előmozdítása érdekében és az együttérzés szolgálatában, bizonyossággal állítjuk, hogy rendelkezünk a mindannyiunkat érintő problémák megoldásához szükséges eszközökkel. Megkérünk mindenkit, aki osztozik velünk ebben a meggyőződésben, hogy csatlakozzon hozzánk e törekvésünk megvalósításában.


IHEU kongresszus, 2002.

A 2002-es Ameszterdami Nyilatkozat eredeti szövege a Humanists International (korábban: IHEU) weboldalán