A Föld északi féltekén élő őseink mindig is nagy várakozással néztek elébe a téli napfordulónak, amikor az egyre rövidülő nappalok és hosszabbodó éjszakák újra a világosságnak, hosszabb nappaloknak és rövidebb éjszakáknak adnak helyet. Bár a történelem előtti időkből az írásbeliség hiánya miatt szinte kizárólag tárgyi emlékek maradtak fenn, talán nem meglepő, hogy több őskori építmény is a téli és nyári napfordulók adott kor emberei életében betöltött fontos szerepére utal. Ilyenkor őseink tüzek gyújtásával, otthonuk örökzöld növényekkel való díszítésével ünnepelték a fény és a meleg győzelmét a sötétség és a hideg felett. Bár a tűzgyújtás szokása manapság visszaszorulóban van, az örökzöld növények a mai napig szerves részét képezik a téli napforduló-környéki ünnepkörnek. A fagyöngy már a kereszténység elterjedése előtti időkben, a római szaturnália során is használatos volt. Szintén a szaturnália részét képezte az ajándékozás a közös lakomák szokása.
Ezekből következik, hogy a téli napfordulót követő ünnepünk ősi, a kereszténységet jóval megelőző időkben gyökerezik. Amikor mi, humanisták a karácsonyt ünnepeljük, akkor sok ezer éves tradíció által kerülünk kapcsolatba történelem előtti őseinkkel; de velük ellentétben a tudomány segítségével nekünk már magyarázatunk is van rá, hogy miért tapasztaljuk a napok hosszának évente visszatérő ciklusosságát.
Mindezek tudatában meghitt, a szeretteitek körében boldogságban eltöltött, ajándékokban és finom ételekben nem szűkölködő karácsonyt kívánok!
Humanists Hungary – About us